A későn érő káposzta

Nemrég sikerült elmélyülten tanulmányoznom Montessori erdkinder szemléletét az iskolás, serdülőkor tekintetében, a mi életünk és kertünk változásait szemlélve. Tudtam, hogy minden rendben halad a maga útján. Ugyanakkor újra és újra emlékeztem a döbbent arcokra, kérdésekre, és ...már majdnem feladtam, ...azt éreztem nem lehetséges szebb világot teremtenem Lizi köré, mert újra és újra találkozni fog a meg nem értettséggel, ahogyan én is. Egyszerűen megkerülhetetlen, csak a pozitív visszacsatolással tudom kompenzálni. Néha azon kapom magam, hogy már nem hiszek saját magamban, ha pedig így van miből adhatok Lizinek, a teljes kiborulás és világvége hangulatom között, amit a legutóbbi traumatikus klinikai utazásunk váltott ki. A legmélyebb pontról újra a megfelelő önbizalom útszakaszán találtam magam. Nem a kert miatt, Lizi ma is feldobott engem, párbeszédet folytattunk fontos kérésekről, így még talán sohasem. Azután észrevettük a kertben, hogy az eddig csak leveles kelkáposzta egyre jobban hasonlít arra, ami végig benne volt már palánta korában is. A megfelelő körülmények, hőmérséklet kellett hozzá, nem kedveli a nagyon nagy hőséget, és vízigényes. Bár locsoltuk, annyira meleg volt nyáron, hogy az őszi érése késett, mert túlélő módba kapcsolt. Ilyenkor az élete fenntartására, az életben maradásra koncentrál a káposzta, talán túl magas, vékony szárat is növeszt, és leveleket hoz ugyan, de nem nyeri el a genetikájában hordozott formát, esetleg csak késve, amikor már ideálisak a feltételek a fejlődéshez. Emlékszem nemrég még el akarták kérni a nyulaknak, mondván úgysem lesz ebből semmi, rosszul is nézett ki tényleg, de az érettebb levelekből már akkor főztem főzeléket, nem mertem Lizinek adni, de én ettem belőle és nagyon finom volt. Ahogyan elnézem egyre szebb már egy két növény, és remélem a többi is követi majd. Esélyt adtam, időt. Nem gondoltam, hogy ez egy nem normális káposzta, azt gondoltam túl nagy volt és megterhelő a növénynek a forróság, de locsoljuk, tegyük meg a körülmények közt, amit tudunk, hátha jobb idők jönnek, és sikerült. Lizi egy okos kislány, akinek késett a beszédfejlődése. Ennek rengetek oka lehet, de mindig úgy gondoltam, ha nem lesz annyi negatív történés, ha jobb idők jönnek normalizálódhat a helyzet, képes rá, én láttam. Ha lassabban is, de el is kezdett beszélni, nem tökéletesen ejtve mindent. Az egyik Montessori eszközünk, a hanghengerek használata során egyre halkuló, egymáshoz tartozó hangot adó hengereket kell párosítani. Ez egy jó eszköz, bár nem diagnosztikus. Amikor mi használni kezdtük túl voltunk az első éveken, amikor is nagyon fontos a nyugodt környezet mellett például a jó hallás. Ma már minden újszülöttnél szerintem végeznek BERA hallásvizsgálatot, Lizinek jól sikerült pár napos korában. Később sohasem volt középfül, egyéb hallást érintő gyulladása. Ezt mindig vizsgálni is szokták, ha klinikai felvételre kerül, mi pedig gyakori vendégek voltunk/vagyunk. Van a halláscsökkenésnek olyan formája, amikor pl a magánhangzókat nem jól érti, hallja, de hangokat hozzávetőleg jól hall egy gyermek, a beszéd minőségéből következtetni lehet, hogy valamiféle hallási probléma mégis lehet. Nem a hallás fejlődésére, vagy a beszédértésre gondolok, problémát okozhat az átmeneti halláscsökkenést okozó ártalmak is, melyek tartóssá válhatnak. Pl az ototoxikus gyógyszerek. Furosemid, aspirin, bizonyos antibiotikumok.... stb. Az átmenetiségéből következik, hogy a problémás időszakban érdemes szűrni a hallást, később csak azt érdemes már vizsgálni, hogy maradt e hallási probléma, vagy nem, ha igen milyen mértékben. A védőnői szűrőberendezés nem olyan pontos, nem objektív mérőeszköz, hasznos, de ha beszédprobléma van, nehéz vele mérni, jobbak az objektív mérések. Sajnos ezeket spontán, vagy mesterséges alvásban lehet jól használni, és vannak helyzetek, amikor ilyesmiért nem javasolják az altatást. Lizinek kis mértékű halláskárosodást ASSR/BERA vizsgálatokkal mértek tavaly, ébren volt, együttműködő volt, de néha kicsit mosolygott, vagy megmozdult, mondott valamit, így nagyjából volt pontos a vizsgálat. Audiológiai kezelés nem volt szükséges, azt írták a nyugtalanság miatt ennél pontosabban nem megítélhető........ Viszont segíti a megértést, egy része az átlagos szemmel látható kép okának, a nehéz kora-gyermekkori helyzetek mellett. S még mennyi mindent nem tud a tudomány. A beszédfejlődés késésének számos oka lehet, lehet értelmi fogyatékosság, autizmus, nyelvi zavar, de a dislexia-diszgráfiás állapotokhoz is kapcsolódhat, lehet oka a halláscsökkenés, környezeti oka is lehet, neurológiai problémák. Lehet ép értelem mellett is beszédfogyatékos valaki. Van, hogy specifikus nyelvi zavar okozza a problémát. Esetleg mutizmus. Mostanában olvastam külföldi orvosi tanulmányokat a mikrobiom eltéréseiről transzplantált felnőttek vizsgálata során, a sepsisek megelőzése miatt kutattam, de egész más irányban is segítséget jelenthetnek a probiotikumok, akár a beszédfejlődés kapcsán is. ( Típusuk orvossal egyeztetve) Minden idegenben más merül fel ugyanazon kép láttán. Valamiért az átlagos embereknek szükségük van kategóriákra, különben nem tudják 'hova tenni' a dolgot, mi pedig a döbbent tekintetet, mert számunkra elfogadható a sírás, és az, ha traumatikus helyzetben nem azonnal akar válaszolni, vagy válasz helyett inkább a kijáratot keresi egy ideig, így szokta meg a 8 év alatt, a több száz helyzetben, nincs semmi baj, ő fél. Halláscsökkenése is van, de szépen haladunk ezzel, már 8 éves ilyenkor nem spontán tanulható egy nyelv, teszünk érte. Nem SNI kategóriában van. Ha SNI kategóriás lenne is csodálatos gyerek lenne. A világ pont attól jó hely, hogy mindenki más szépséggel gazdagítja azt, egy gyermek sem kevesebb, mindenki tud adni a másiknak, és mindenkinek szüksége van a másikra, mindenféle kategóriától függetlenül. Maria Montessori nem szerette a kategorizációt, pedagógiája szerint minden gyermek csodálatos, képes a kibontakozásra, pontosan arra, amire született, ha megfelelő környezetbe kerül. Talán ezért lenne jó a kategoriák megszüntetése, helyette arra nevelni, hogy mindenki másmilyen, és mindenki egyformán érték, kategóriától függetlenül... A környezet, amiről Montessori beszél nem csak a fizikai környezet, az embereket is jelenti körülöttünk, egy szeretetteli környezetet, ami tovább lát a látszaton, felemel, Lizi engem, túllátott a kiborulásomon, én meg mindig tudtam, hogy okos, és jó gyerek. Az, ahogyan ránéznek egy gyermekre, hatással van a saját magáról alkotott képre, ami segítheti a kibontakozást. A megfelelő hőmérséklet érkezése kellett a káposztánknak, és beérni látszik. Késve, mert korábban nem voltak megfelelőek a körülmények, viszont nagyon ügyesen kapcsolt túlélő módba, hogy elérje azt az időt, amikor kibontakozhat, csodálatos növény, de talán fogalma sincs az embereknek milyen érzést okoznak, mikor nem a csodálatos túlélő tudományát látják a káposztának, csak, hogy a nyulaknak még jó lesz mondattal illetik, szerencsére a káposztát kicsit sem érdekelte, szuperül csinált mindent. A gyermekeket követve pedig új utakat találhatunk, egy kategóriába nem férő csodát.