Ősszel virágzó szilvafa

Maria Montessori a föld gyermekeinek (Erdkinder) nevezi a gyermekeket iskolás, serdülő korban. Tanulni a természetben és a természet által. Épp írni akartam a különleges megfigyelésünkről, a kertben ősszel virágzó kis fánkról. Olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy a fák nem a naptári őszre reagálnak, hanem a környezeti hatásokra, amik körülveszik, a nap melegére, a nemrégiben elég mennyiségben eső esőre. Tavaszias időnk volt.... Az átlagos fák elkezdték szépen színesre váltani a leveleiket, és felkészültek azok lehullására, hogy betakarják a földet sok kis élőlénynek takarót adva ezzel. A gyümölcsfák lombja is változó, nem örökzöldek, mégis képesek akár később is virágokat nevelni. Elsősorban a környezet hat rájuk. Ha pedig eljön a fagy, a kis virágok elpusztulnak. Szükségük lenne a nap melegére. Viszont megtanítják, hogy a virágzást a környezeti hatások hozzák felszínre.Hirtelen megint rosszul lett Lizi, éreztem, hogy ez most nem olyan súlyos helyzet lesz, és a klinika felé vezető úton nem lett rosszabbul, ez már egészen megerősítette bennem a reményt, hogy talán hazajöhetünk. Ezúttal így is lett, nem mindig van nagyobb probléma egy adott tünet mögött, de nem lehet tudni előre, hogy milyen irányba halad egy adott folyamat, ha pedig nagy baj van a kis tünet mögött az időben való kezelés megmentheti az életét, és a kezelés hosszára is hatással lehet. Sajnos nagyon sírt, már mielőtt a vizsgálatra mentünk, ismét feltették nekünk a már kb 4-5 éve feltett kérdést, aminek hatására ismét szépen elkezdtem elmagyarázni, miért sír. Teljesen jó szándékkal teszik fel, nem bántásból.... Kíváncsiságból talán. Azt is éreztem, hogy végül is feleslegesek a szavaim, rólam is hasonló gondolatok születhetnek, függetlenül a tanulmányaimtól, amit most nem soroltam fel, ahogy általában ilyenkor....mert teljesen mindegy. Nem mondom, hogy fel tudom dolgozni, nem nem a helyzetben tapasztalt reakcióját Lizinek, hanem a döbbenetet, és a kérdéseket, igen 8 éves, és már 8 éve hős klinikai helyzetekben, és sír, és nem fél kifejezni, nem fojtja el, nem feltétlenül áll szóba egyből, helyette próbálja elérni, hogy kimenjünk inkább. Persze a vizsgálatokon együttműködik ilyenkor is, sőt a végén már mosolyog is. Montessori szerint a gyermek, aki már nem sír lehet ugyanúgy szenved, a látszatra "jó" gyermek is lehet, hogy nehézséggel küzd......Én felnőttként például kifejezetten ritkán sírom el magam, csak biztonságos környezetben. Én sem örültem, hogy sír, mert sajnáltam, de tudtam, hogy idővel meg is fog nyugodni függetlenül attól, hogy maradni kell vagy sem. Viszont hazamehettünk, és a hír hallatán Lizi arca kisimult, eltűntek a félelem jelei, felvetette, hogy pizzát szeretne, és elmenni a tescoba, örömmel és teljes nyugalomban, elbúcsúztunk. A doktornő, aki nagyon kedves volt szintén örült, hogy jó híreket mondhat nekünk. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen nehéz lehet ez a hivatás, segíteni, és gyógyítani a beteg gyermekeket, és mekkora öröm, ha segítenek és jó híreket mondhatnak egy családnak. Nekem az az öröm, hogy minden helyzetben fordulhatunk a klinikánkhoz, Lizike túlél mindent, és mosolyogni látjuk a segítő szakembereket is. A szemükön látjuk, mert maszkban vannak. A kis fa szavak nélkül is tud tanítani, a környezet hatására virágzik, vagy fagy meg a virága, hogy azután nem feladva a tél zordságától tavasszal ismét megpróbálja.